www.toyotalove.hu

Isteni hetet tudhatok magam mögött! Minden napot élveztem, amit a finn fővárosban (Helsinkiben) töltöttem! Kellemes volt az utcákon végig sétálni, az emberekhez hozzászólni (mindenki beszélt angolul) stb. Jó volt a szállás is. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a remek országot! A The 69 Eyes koncert pedig mesebeli volt, maga a buli is, no és persze az utána lévő percek, amikor is két taggal (Archzie-val és Jussi-val) találkoztam!
I am very happy that I could travel to the capital city of Finland (Helsinki). This week was excellent, I enjoyed it! It was pleasure to walk on the streets, to say anything to the Finnish people (everybody speaks in English). The accomodation was also good. I can only offer this great country! The 69 Eyes concert was like a dream, the party also but after... I met two members of the band (Archzie and Jussi)!

Holnap pontban ekkor (13:55) indul a repülőm a finn fővárosba! FinnAir-rel utazok, ebédet a repülőn kapok!
(One day to travel to the capital city of Finland! I will travel by FinnAir and I'll have lunch on the airplane! )

Már csak egy hét s irány Finnország! Jelenleg -2 fok van Helsinki-ben és havazik, remélem ez jövő héten is így lesz (bár némivel lehetne magasabb a hőmérséklet).
I have got only one week to travel to Finland. At now the temperature is -2 degrees and it is snowy. I hope that next week it will snow too but the temperature would be a lil' higher!

Ma a Toyota vezetősége bejelentette: a csapat kiszáll a Forma 1-ből.
Sajnos ez ellen a rajongók nem tudnak tenni, elkeseredettek (velem az élen)! Soha nem fogom őket elfelejteni, hálás vagyok, hogy oly sok boldog percet szereztek nekem! Köszönök mindent, a szeretetem ugyanúgy megmarad!
(Today morning Toyota has said to his fans and for the media: Toyota  leaves the Formula-1. Every fans have shock (for me it's so wrong). I never forget my darlings, I am very glad to know them and thanks for all! Everlove! )



 

1 hete ilyenkor még javában lubickoltam a Gyékényesi-tó fenekén! Négyszer merültem: 7, 6, 8 és 10 méteres mélységben! Nagyon élveztem; mind a búvárkoást, mind pedig a tó fenekét rejtő szépséget!
(1 week before I had paddled in the Lake Gyékényes, I sank four times: in 7, 6, 8, 10 meters deepness! I do really enjoyed it; also the scuba diving and also the beauty of the depth! )

Egy hónap múlva ilyenkor landol a repülőgépem Helsinki-Vantaa reptéren! Már nagyon-nagyon várom azt az egy hetet!
(One month later, in this time will my air plane landing. I am looking for this week!)

Sok boldog Állatok Világnapját kívánok egyetlen kicsi szivemnek, az én drága sziámi cicámnak; Fricinek!
(I wish all the best my Siamese cat (called Fritz). I love him, he is my all! This day is for all animals)

Végre megérkezett a The 69 Eyes koncertjegyem! Pozsonyban lesz január 23.-án!
(I have got a The 69 Eyes ticket into Bratislava. This concert will be on 23th of January. I am very happy!)

Már nagyon-nagyon várom a november 16.-át! Újra repülhetek, ráadásul évek óta kedvelt országomba; Finnországba! 7 nap Helsinki-ben!
(I am looking for the 16th of November; flying again to my favourite country; Finland! 7 days in Helsinki! )

On 14th of September I was 20 years old.
So today... I am 20 years and 1 day old.

Újra kezdetét veszi az iskolapadban való ücsörgés, néha már-már unatkozás!
Viszont itt nálunk az egyetemen (PTE-FEEK) mindig nyüzsi van, szórakozásból sosem elég!

Augusztus 29.-én egy éves lett a Toyotás tetkóm és egy év egy hónapos a kínai jeles! ;)
(My Toyota tattoo was one year old on 29th of August, and my chinese tattoo was one year and a month old.)

Hungaroring 2009.

2009.07.23. (Csütörtök): Boxlátogatás

Immár hagyomány számomra, hogyha megyek a Hungaroring-re, akkor speciálisan készülve vágok neki az első napnak, a boxlátogatás ugyanis nekem nem csupán a kordonon kívüli betekintés.

Körülbelül 13h fele értem ki a pálya főbejáratához, tehát három órát kellett várakoznom, mire megnyitották a kapukat. A három óra a tűző napon korántsem volt kellemes, napszúrást kaptam. De gondoltam: nem érdekel, ez a nap akkor is az enyém.

16h előtt körülbelül tíz perccel a biztonsági őrök megnyitották a kapukat s beengedték a kíváncsi népet. Mindig szaladt, ahogy csak bírt. Valaki meg-megállt közben, én sem bírtam a dombon végig szaladni, a lejtőn majdnem guruló pózt vettem fel s lihegve bár, de leküzdöttem a hosszú célegyenes adta nehézségeket.

Beérve a boxutcába síri csend várt, minden csapat a maga dolgát végezte, mintha mi ott sem lettünk volna. Szép lassan, megpihenve mentem végig csapatról csapatra. Mindenhol készítettem pár fényképet, bár új dolgot ez már nem mutatott nekem (mivel a negyedik Hungaroring-emet élhettem át). Elérkeztem a Toyota boxhoz, ahol ismerős arcok mosolyogtak rám, amint lihegve próbáltam nekik kinyögni, hogy pár perc múlva érkezem, csak még megnézem a hátrébb lévő boxokat is.

Az a pár perc talán három perc lehetett, hisz nem szerettem volna lekésni semmiről. Először Jens lépett oda a kordonhoz, nagy puszit adva. Mondta, hogy idén sajnos nem tudok bemenni, nagyon megváltoztak a szabályok, de azért a kedvemért megkérdezi, hátha... Mondta, hogy hoz nekem ásványvizet, maradjak ott – nem mintha szándékomban állt volna bármerre is menni. J Mindeközben jött az én kis Bernd-em, az „I love you!”-s Bernd-em. Immár tőle kértem segítséget a bejutáshoz, de ő is csak azt tudta mondani, hogy az idei évben nemhogy én nem mehetek be, de még a szerelők, mérnökök barátnői, feleségei sem kísérhetik el uraikat a futamokra (pénzspórolás). Majd megérkezett Jens a vízzel, melyet egy húzásra elfogyasztottam. Visszamentek a boxba.

Majd megláttam Jarno Trulli versenymérnökét; Gianluca Pisanello-t. Megkérdeztem tőle, hogy betudnék-e menni, mire ő azt felelte, hogy Jens itt a főnök e témában. Mondtam neki, hogy igen, tudom, beszéltem már vele erről. Talán egy másodpercbe sem került, hogy odaszólt a két kordon lévő biztonsági embernek, hogy általa bemehetek a boxba. Így hát következett a kedvenc mozdulatom: kordonmászás.

Beljebb menve már egy több ismerős arc bukkan fel, puszi puszit váltva. Nagyon jó érzés volt, hogy mindenki megismert és láthatóan örültek nekem. Valaki el sem hitte, hogy a tavalyi kölni gyárlátogatás után idén itt találkozunk.

Nagyon sokat beszélgettem velük, de mivel előtte nap érkeztem Németországból, így nagyon is keveredett bennem a német illetve az angol. Talán egy épkézláb angol mondatom sem volt, de ezt ők nem is bánták, mivel ösztökéltek a német használatára. Meg is dicsértek. J

A másfél óra alatt ide-oda járkáltam a Toyota boxai között, azt tehettem, amit csak akartam (kivétel a fényképezés, az tiltva volt). 

Bementem a motorhome-ba, ahol láttam Jarno Trulli-t, de mivel interjút adott, ezért nem tudtam tőle autogrammot kérni. Átmentem a motorhome másik részébe, ahol Timo Glock adott interjút, így őt sem szólíthattam le. Így hát visszamentem a boxba.

Ott megláttam az én kis magyar Christian-omat, aki annyira megölelt, hogy hirtelen levegőt sem kaptam. Nagyon örült nekem, lefényképezkedtünk.

Majd meglátott minket a jó öreg Don Rico. Jaaj… az a srác, nagyon nagy arc! Jó pár méterre volt tőlem, de amint meglátott, már tárta is ki a karját.

Gerard Lecoq is ott volt, akinek megemlítettem valamit és emlékezett rá 2007-ből. Nagyon sokat beszélgettem vele, talán vele és Christian-nal a legtöbbet.

Ezután odamentem Bernd-hez és említettem neki, hogy van egy kis ajándékom a csapat számára. Elővettem a saját kézzel készített kerámia korsót (az elején magyar címer volt és a felirat, hogy Hungary, a hátulján pedig az állt: Sabine Horvath, a Leghűségesebb Magyar Toyota Fan, 2009.) és egy plüss szívecskét, melyre az „Ich liebe dich!” volt ráhímezve! Nagyon tetszett nekik, Bernd mondta is, hogy egyiket felteszi Jarno polcára (korsó), másikat pedig Timo polcára (szív). Ezután odafordultam Jens-hez, akinek egy nagyon személyre szoló ajándékot választottam: egy kis buddha szobrot. Még 2008.-ban kocsikázás közben mondott nekem valamit, amit én megjegyeztem. Említette is, hogy ez nagyon kedves ajándék tőlem, figyelmes voltam.

Ezután ismét csak jöttem-mentem a boxon belül, láttam, hogy Glock elhalad nem messze tőlem. Nem tudtam elcsípni, mivel ment a hivatalos autogram osztásra a pálya szélére.

Majd kimentem a kamionokhoz, ahol Christian-nal szóba elegyedtem, odajött Bernd is. Utána én is Bernd maradtam, mert Chris-nek mennie kellett a gumikat kivinni a bemutatóhoz. Ekkor én megpillantottam a földön egy mini szelepféleséget, megmutattam Bernd-nek. Azt mondta, hogy ez alapfelszerelés és nemes egyszerűséggel elhajította. Hirtelen rákérdezek: „Mit csinálsz?” Mire ő: „Hupsz… már késő!” Nevettünk, de Bernd elkezdett keresgélni nekem a földön még egyet. Ő is és én is találtam. Nagyon édes volt az az arc, látta rajtam, hogy minden nagyon fontos, ami velük kapcsolatos.

Többen is ájuldoztak, hogy tetkóm van, amikor meg kiolvasták, hogy az alsó a Toyota szót rejti magában (óangol betűkkel), akkor nem akartak hinni a szemüknek, de látszott rajtuk, hogy szíven ütötte őket! J

Majd elérkezett a show ideje. Mindenki kifele pakolászik, én azt sem tudom, hogy hova álljak, hol nem vagyok útban. Eközben beszélgettem Christian Koob-al is, megnéztem a telemetria center-t, láttam azt az állványt, melyen a csapattagok fülhallgatói és head set-tei vannak stb.

Minden készen állt a bemutatóra, el is kezdődött időben. Körülbelül fél óráig tartott. A nézőközönség megtapsolta őket. Hihetetlen látvány élőben (csupán egy méterről) látni azt, ami a televízión keresztül majdhogynem láthatatlan. Hihetetlen volt átélni azt a 6-8 másodpercet, ami sorsdöntő lehet. Természetesen én dupla annyira figyeltem, hisz néztem a munkájukat, de néztem az egyes posztokon lévő szerelőket is és igyekeznem kellett megjegyezni, melyik drágám hol tevékenykedik.

Don Rico párszor szólt, hogy picit lépjek hátrébb, mert ez egy veszélyes terület, pedig nem voltam olyan közel, csak valahogy mindenki mozgott és mindig változtatni kellett nekem is a helyemet. Sok szép és érdekes kép készült.

Mindeközben az RTL KLUB ott forgatott, a riporter Faragó András volt.

A show után elérkezett a pillanat, amikor búcsút kellett intenem a csapatnak. Másfél óra után sajnos nem maradhattam többet. Mindenkinek nagy puszit adtam és mindenkitől nagy puszit kaptam! J Ennél több nekem nem is kellett, ezért is hálát adhatok, no meg a szívélyes búcsú is jól esett.

Ezután a bejárat felé vettem az irányt (még a két kordon között voltam, nem a nagy tömegben), mert szerettem volna én autogramhoz jutni, de félúton azt mondták, hogy a másik oldalon van, így mehettem visszafele. Elég sok biztonsági őrön átjutottam, mire az egyik fennakadtam s mondtam neki, hogy már épp a kijáratot keresem (mivel kérte a kártyámat, ami nekem nem volt). Megkérdeztem tőle, hogy merre vannak a pilóták, azt mondta, hogy a célegyenes másik végében, a lámpák alatt. Nagy örömemre battyoghattam végig ismét az egész boxutcán. Hatalmas sor állt, rendőrök álltak a szélén, hogy ne pofátlankodjon be senki a másik elé. Nekem mégis sikerült beslisszani. J

Már lassan 18h fele járt az idő, ami az autogramosztás végét jelentette. Az embereket húsz fős csoportokban engedték be és én benne lettem volna a következő csoportban, mire bejelentették, hogy lejárt az idő, mi már nem férünk bele. Kicsit sem voltam ideges… De a kerítésnél sikerült elcsípnem Fernando Alonso-t egy kép erejére.

Ezután visszamentem az ismerőseimhez, akikkel a ringre érkeztem, még nézegettünk egy kicsit, majd lassan indultunk haza. Kifele menet fényképezkedtünk a kilométer köveken, a boxutcai lámpánál, no meg a rázókövön.

Hosszú gyalogút állt előttünk, hisz este már nem volt busz Mogyoródról a HÉV-hez. Mivel tudtam, hogy egész hétvégén sokat kell majd sétálni, ezért felvetettem az ötletet: mi lenne, ha stoppolnánk? Eleinte furán néztek a többiek, de ők is kitették a kezüket. Sok idióta dudált vagy integetett, pedig egyedül ültek a kocsiban, befértünk volna. Már a domb aljában tartottunk, gyorsan vettem egy új Toyotás pólót és egy piros Toyotás sapkát. Majd újra feltettem a kezem, hogy stoppoljak, mikor az egyikük megáll. Megkérdeztem, hogy Budapestre megy-e és hogy beszállhatnánk-e. A válasz elsőre igen volt, mint később kiderült; egy nemzetőr vett fel minket. Hatalmas nagy arc volt az öreg, igen jót beszélgettünk vele. Amikor kiszálltunk az Örs vezér téren, akkor még egy névjegykártyát is adott. Nagyon jó kis zárása volt a napnak!

 

 

2009.07.24. (Péntek): Szabadedzés

Reggel már korán szólt a telefon, hogy kelni kell. A pályára is jó időben értünk, volt helyünk az állórészen. Pont a kerítés tövében terítettük le a plédet, belátható volt a célegyenes, célegyenesre ráfordító kanyar és a hosszú egyenes előtte. Voltak ismerősök is, így könnyebb volt. J

Elmentünk megnézni a standokat, de mindenki nagy meglepetésére csak egy Ferrari volt kiállítva, se Toyota, se Mercedes, se Safety Car! Sőt… nem is volt Toyota stand. Pedig úgy terveztem, hogy veszek egy Toyotás pulóvert. De csak egységes F1-es standok voltak.

A délelőtti szabadedzésen a nagy szél és a pálya ritka használata miatt csúszós volt, így nem egy pilóta látogatta meg a rázókövön túli területet. De a délután sem telt másképp.

Az első szabadedzést a finn Heiki Kovalainen nyerte (nagy meglepetésre), míg mögötte a nagy edzésmenő Nico Rosberg és a címvédő Lewis Hamilton végzett.

Délután ismét hatalomra tőrt az idén hanyatló McLaren Mercedes, ugyanis a brit Lewis Hamilton végzett az élen, követője pedig csapattársa (Kovalainen) volt. A harmadik helyet Nico Rosberg csípte el.

A nap során folyamatosan mentek a programok; GP2, Formula Renault, Porsche Super Kupa stb. Egyedül délidőben volt csend.

Olyan 16h fele már eljöttünk haza, készültünk a szombati és vasárnapi hajnali kelésekre.

 

 

2009.07.25. (Szombat): Időmérő edzés

Hajnali 4 órakor keltünk, már az első HÉV-vel kimentünk. A várakozás során nagyon fáztunk, hisz aznapra kissé lehűlt a levegő, főleg kora reggelre és hideg szél is fújt.

A jó helyért való sprintelés és öldöklés aznap sem maradhatott el, bár nekünk ugyanaz a hely jutott, mint pénteken. Miután lepakoltunk, lepihentünk. Jót aludtam, de többet tudtam volna, ha nem arra ébredek, hogy fázok (háromrétegnyi ruhában).

Már 9h körül elkezdődtek a betétfutamok szabadedzései, azt néztük vagy épp sétáltunk a standok között. Szerettem volna venni egy Toyotás pulóvert, de nem volt, csak két kabát. Sajnos mind a kettő nagy volt, pedig az egyiket simán megvettem volna. Láttam piros-fekete Toyotás táskát, így a három dolgot félretetettem és gondolkodási időt kértem vasárnapig.

Ezután visszamentünk a helyünkre, mert 11 órakor kezdődött a Forma 1-es szabadedzés, majd ezután, de még az időmérő előtt ismét pihentünk egy kicsit és kártyáztunk.

Elérkezett az időmérő ideje, mindenki nagyon várta már. A harsány kürtök hangjától és a V8-as motoroktól még a magam hangját sem hallottam. J

Minden rendben zajlott, mindaddig, míg a Q2 szakaszban Felipe Massa balesete be nem következett. Körülbelül húsz percre le is állt a kvalifikáció, egy ideig bizonytalan volt a folytatás is.

A baleset a pálya hátsó felében történt, azt mi csak a kivetítőn láttuk. Mindenki egy egységként szisszent fel a visszajátszást látva. Amikor még percek múlva sem láttuk kiszállni a brazil pilótát a kocsiból, akkor már aggódni kezdtünk és jöttek a találgatások. Hosszú percekbe tellett, mire a mentősök és pályamunkások kiszedték Massa-t az autóból és a pont szembe lévő pályakórházba vitték. Ott is sokat időztek, mire az egyik mentőhelikopter pilótája kijön és beindítja a légi járművet. Akkor már tudtuk: nagy a baj!  Körülbelül tíz perc múlva eltakarva kihozták a brazilt és betették a helikopterbe, ami azonnal a budapesti kórházba szállította egy rendőrhelikopter kíséretével.

A hátunk mögött valaki telefonált egy otthonról F1-et néző ismerősének, aki elmondta, amit a közvetítés során mondtak a TV-ben a pilóta állapotáról. Mindeközben a pályamunkások jöttek a pályán visszafele (a pálya minden egyes részén), mindenki azt hitte, hogy leintették az időmérő edzést. Mentek a találgatások, hogy akkor hogy lesz a rangsorolás stb. Majd pár perc múlva ismét hallottuk a versenyautók hangját és elkezdődött a Q3 szakasz. De persze ez sem ment zökkenőmentesen… leintve az utolsó etapot senki sem tudta, hogy ki hányadik, ugyanis a rendszer megadta magát és mindegyik pilóta a másikat kérdezte, hogy tud-e valamit. Végül a spanyol Fernando Alonso diadalmaskodott, mögötte a két Red Bull-os pilóta (Sebastian Vettel és Mark Webber sorrendben) végzett.

Fél óra múlva elhagytuk a pályát és csak a Massa féle balesetről beszélgettünk, elmélkedtünk. Siettünk haza, hogy megnézhessük a Híradót vagy a teletextet.

 

2009.07.26. (Vasárnap): Futam

Hajnali 3 órakor keltünk, fázva álltunk sorba a hét órás kapunyitáshoz. Ismét hideg volt, de talán a szél volt az, ami hideggé tette.

A délelőtt során felmelegedett a levegő, sétálgattunk és hallgattuk, ahogy az egész domboldalnyi nézőközönség a szombati balesetről cseveg.

Az emberek egymás hegyén-hátán voltak, mi is nemegyszer lógtunk át a mellettünk, előttünk lévők plédjére. Volt egy olyan óra, amikor szinte az egész domb aludt! J

Utána ismét sétáltunk egy kicsit, vettem egy Hungaroring alakzatú kulcstartót, találtam a finn TV stábbal, akik megismertek, összefutottam japán Toyota rajongókkal, akikkel közös képet is csináltunk. Nagyon közvetlenek voltak.

Ezen a napon már kevesebb volt a betétfutam, ez a nap már csak az F1-ről szólt. 12:30-kor volt a pilótaparádé, látni lehetett mindegyik pilótát.

Egy órával később a csapatok felsorakoztak a rajtrácson, nagy volt a tömeg, ami közt Bruce Willis-t kiszemeltem (őt már 2007-ben is láttam). Massa helyén nem állt senki, a szerelőbrigádja egy táblára kiírta: Bízunk benned, Felipe! A kivetítőn mutatták is, a nézőközönség egy egységként állt fel és tapsolt.

Megszólalt a magyar himnusz is, még a finnek és a lengyelek is felálltak.

14 órakor felbőgtek a motorok, a felvezető kört követően elrajtolt a mezőny és kezdetét vette a 24. Magyar-Nagydíj. Már az elején gondok merültek fel, Alonso jobb első kereke egy az egyben leesett a rossz rögzítés miatt. Az egész futamon diadalmaskodó brit Lewis Hamilton győzött, mögötte a finn Kimi Raikkönen végzett, harmadik pedig az ausztrál Mark Webber lett. A Toyotások is pontszerzéssel fejezték be a Hungaroring-es száguldást; Jarno Trulli a 6. lett, míg Timo Glock a 8.

Az utolsó tíz kört nem láttam, mivel beterveztük a dobogó alá futást és összegyűlt a nép a kapunál. Menet közben találkoztam a lüke német rajongókkal, köszöntem Thomas-nak, aki úgy elképedt, hogy hirtelen a tátott szájával meg sem tudott szólalni! J Mondtam neki, hogy: „Igen, én vagyok az.” Gyorsan adott egy puszit, a másik német gyönyörűen kifestette a jobb kezemen a körmeimet, majd siettünk a kapuhoz, ők még ott is szórakoztak; szirénáztak és ordibáltak, de mindenki csak nevetett rajtuk – még a rendőrök is. J

A sprintelés ismét fárasztó volt, nem is tudtam, hogy mi nehezebb: a futás vagy fogni a gatyámat, hogy le ne essen (bő fazonú és nem vágtára tervezték). Elég jó helyről tudtam fényképezni a dobogós pilótákat, majd siettem is a Toyota boxhoz, ahova szabályosan leparkoltam. J Először Jens-et pillantottam meg, gratuláltam neki – ahogy a többieknek is – de látszott rajtuk, hogy nem túl elégedettek. Bernd oda is jött hozzám s mutatta, hogy még ott vannak a polcokon az ajándékaim (nagyon jó érzés volt).

Lassan indulni kellett, a biztonságiak jöttek. Persze szokás szerint a lökött németek az utolsók, akik elhagyják a pályát.  Ott még beszélgettem velük egy kicsit, majd felmentünk a hídra, ahol belefutottam Szujó Zoltánba, az RTL KLUB sport riporterébe. Nagyon közvetlen volt, de nem emlékezett rám 2007-ből. Autogramot adott és fényképezkedtünk.

Elindultunk hazafele, mindenhol rajongók, autók. Moccanni sem lehetett… Láttam egy finn házaspárt, akiknél három finn zászló volt. Odamentem hozzájuk és finnül bemutatkoztam, elmondtam, hogy imádom Finnországot és hirtelen angolra átváltva megkérdeztem, hogy megkaphatnám-e az egyik kis finn zászlót. A nő gondolkodás nélkül igent mondott és már adta is.  Nagyon örültem neki!

Mentünk lejjebb, ismét nem volt kedvem sokat sétálni, előjött a stoppolási ötletem. A többiek benne voltak, csak a sofőrök nemigen. Alig találtunk olyan autót, ahova beülhettünk. Amikor sikerült, akkor meg már kicsit elgondolkoztunk, hogy gyalog (a HÉV-hez) hamarabb a célállomásra értünk volna, hisz a nagy dugó miatt körülbelül másfél óráig tartott az út a fővárosba. De a séta megspórolásáért végülis megért, hisz utána már nem volt semmi dolgunk.

 

 

Nos… így tellett a 2009-es Magyar-Nagydíj hétvégém! Nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy egyszerre szenvedtem arcüreggyulladással és napszúrással.

A hangulat idén is fergeteges volt, de érezni (és látni) lehetett, hogy nagy szigorítások voltak, hisz a pálya területén úton-útfélen biztonsági emberekbe botlott az ember.

Hatalmas forróság volt, de az egész hétvégére jellemző volt a nagy és hűvös szél, ami olykor hideggé tette a levegőt.

Látogatás a Toyota gyárban

(2008.07.22. és 2008.08.18., Köln)

18 évesen megadatott az a lehetőség, hogy a lehetőség, hogy kijussak hat hétre Németországba. Ez az ország alapban is a kedvenceim közé tartozik, pláne, hogy tudjuk: a Toyota F1 Team európai székhelye Köln-ben található!

Nem haboztam, bevállaltam a hat hét külföldi munkát. Mivel tudtam, hogy ez az időszak érinti a Magyar-Nagydíj hétvégéjét, ezért előre felkészültem! Leginkább lelkiekben kellett, hisz három fantasztikus Hungaroring hétvégét tudhatok magam mögött. 2008-ban erről le kellett mondanom!

De nem csüggedtem sokáig: elhatároztam, hogy meglátogatom kedvenc csapatomat, most én megyek el hozzájuk!

2008. július 15.-én léptem először germán földre, rá egy hétre (2008. július 22., kedd) utaztam el (ahogy a németek hívják) Colone-ba. Már az utazás magával ragadott, mind a szép táj, mind pedig a vonatok felszereltsége és tisztasága. Körülbelül három óra volt az út. Amikor leszálltam a vonatról, azt sem tudtam, hogy jobbra vagy balra kell mennem, így hát követtem a népet. A vasútállomás a földfelszín alatt volt és mire kiértem az utcára, a bal kezem felől már ott is volt a híres kölni dóm! Mivel nem messziről közelítettem meg, hanem rögtön ott találtam magamat mellette, ezért kissé megijedtem a nagy ’monstrum’ láttán! De épphogy csak rápillantottam, hisz mentem is taxit keresni. Odamentem egy sofőrhöz és megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy hol van a Toyota F1 Team gyára. Először nem ugrott be neki a hely, de miután említettem neki az utcanevet (Toyota Allee 7.), így már tudta, hogy merre kell menni. A városon teljesen át kellett menni, sőt … már szinte ki is értünk, volt egy kisebb erdős rész is és azután volt Köln újra (de csak körülbelül két kerületnyi). Közben a sofőrrel beszélgettem (nagyon jól beszélt angolul, pedig nem volt már fiatal) és mesélte, hogy ahol balra kanyarodtunk, az az út nagyon híres a halvásáráról egész Németországban. Ajánlotta is, de én mondtam neki, hogy előbb érjünk a Toyotához! J Aztán a villamossíneknél megint balra kanyarodtunk és egyszer csak megálltunk. Előttem a Toyota gyár azon bejárata, ahol ott vannak a nemzeti (német, japán) és a Toyota zászló. Egyből felismertem és csak azt hajtogattam: Úr isten! Már ekkor kicsordult pár könnycsepp.

Elindultam egyenesen, a kapu felé. Az őrbódénál megálltam, de mivel csepegett az eső, ezért behívtak. Elmondtam nekik, hogy ki vagyok és hogy mit szeretnék. Közben nézelődtem, hisz minden ott volt a Toyotás felirat, logó stb. Mondták, hogy most nem igazán lehet bemenni. Én erre elkezdtem hajtogatni, hogy: „Magyarországról jöttem, Köln által elismert Leghűségesebb Magyar Toyota Rajongó vagyok, hoztam mindenkinek ajándékot, ismerem az egész csapatot.” Látták rajtam, hogy nagyon bekívánkozom és hogy nem sok tartja, hogy elsírjam magam. Mondták, hogy mondjak egy nevet. Én Jens-et választottam, majd ezután felhívták a recepciót. Mondták, hogy menjek vissza egyenesen, majd forduljak jobbra és ott lesz egy félköríves épület, az a recepció. Megköszöntem a segítséget és elmentem. Odaértem a bejárat elé s megláttam a híres Toyota táblát. Pont ott kamerázott egy japán stáb és lefényképeztek annál a táblánál állva. Majd tovább mentem, hol csak parkoló volt, így vissza kellett sétálnom a táblához és akkor láttam meg, hogy a táblával párhuzamosan van a bejárat! J Beléptem hát és elém tárolt egy 2006-os eredeti versenyautó, a falon két plazma TV (amin Toyotás képeket vetítettek le), egy 8 polcból álló üvegállvány, amin alul Jarno Trulli sisakja volt, felette pedig évekre elosztva egy-egy versenyautó makett. De gyorsan siettem is a recepcióhoz, ahol egy Sabrina nevű hölgy vette fel velem a kapcsolatot. Nagyon közvetlen és segítőkész volt az egész nap folyamán. Elmondtam neki is ugyanazt, amit az őröknek és felhívott valakit. Később kijött egy másik nő (mint kiderült, ő a marketingesek vezetője). Utána tanácskoztak, hogy mi legyen, mert mivel időpont nélkül mentem oda, ezért hivatalosan el kellett volna küldeniük engem. De mondtam nekik, hogy én már három hete folyamatosan írom nekik, hogy érkezem. Ekkor mondták, hogy: hoppá, az lehet. De ők azért nem tudtak róla, mert szabadságon van az az illető, aki az e-mailekre válaszol.

Ezután mondták, hogy üljek le és kaptam egy fél literes kölni ásványvizet (azóta sem bontottam fel, az egyik Toyotás polcomon díszeleg). Közben betoppant a japán stáb és egy másik (német) férfi is. Majd megszólalt Sabrina, hogy felhívta Jens-et és mindjárt érkezik (csak most megbeszélésen an). Én kétszer is megkérdeztem, hogy: „Mi? Jens tudja, hogy itt vagyok? Jön?” Olyan sírógörcs kapott el, mint még soha! Még a Hungaroring-en sem sírtam ilyen bőszen. Én csak várok és várok, nyílik az ajtó; nem ő az. Nyílik megint; most sem ő az. Majd nyílik az ajtó és meglátom… őt! Jens-et! A fejem már vörös volt a sírástól, de amikor megláttam… Egyszerűen a karjaiba hullottam! Magamhoz szorítottam jó erősen és éreztem, ahogy ver a szíve! Éreztem, hogy ő is ölel! Fantasztikus élmény volt, egyszerűen nem lehetett szavakba foglalni azokat a pillanatokat! Majd próbált megnyugtatni, de nem nagyon sikerült. Utána viccesen azt mondta: „Csak akkor viszlek, ha abbahagyod a sírást!” Én azonnal abbahagytam. Fogta a kezemet és úgy indultunk el. Ez hatalmas érzés volt! Hárman-négyen is ott voltak akkor és mosolyogtak, látták, hogy valódiak az érzéseim a csapat iránt.

Bementünk az ajtón és hirtelen megcsapott a Toyota illat illetve érzés. Olyan jól, vidáman és felszabadultan éreztem magamat, hogy a világ baját magam mögött hagytam! Lementünk a lépcsőn, majd egy hosszú folyosón mentünk. Ennek a folyosónak a falán voltak a hatalmas képek (az egyik megálltam és mutattam Jens-nek, hogy hol van ő, csak mosolygott), japán rajongók által aláírt plakátok. Mondtam Jens-nek, hogy egyszer majd az én aláírásom is itt lesz. Közben persze beszélgettünk és mondta, hogy viccesen, hogy: „Őrült vagy! Idejönni egymagad… Nem semmi!” Én csak mosolyogtam. Utána mondta, hogy az a helység mi, ez a helység mi, említette, hogy több, mint ezren dolgoznak a gyárban. Aztán elértünk egy kisebb folyosót, ami maga volt a szentély. Ove Andersson (†2008. június 11.) emlékére volt kialakítva egy kis helység, ahol virágcsokrok voltak és egy nagy tábla az ő képével. Megálltam, keresztet vettem, majd Jens szól, hogy itt sem szabad fényképezni. Mondtam neki, hogy tudom, csak azt a fehér rózsát szeretném elhelyezni (kis kártyával), amit hoztam direkt erre a célra. Megköszönte s mondta, hogy milyen figyelmes vagyok. Ezután beértünk a WorkShop-ba, ahol sok sapka, kabát, kis ajándéktárgyak és egy rendes versenyautó volt. Leültem oda és ott lefényképezett. Majd ismét nekiindultunk és egy kis helységbe értünk, ahova letehettem a holmimat, de az ablakon láttam a csarnokot (azt a csarnokot, ahova csak a TV-sek mehetnek be, de akkor is elpakol mindent a Toyota, nehogy azt a videót látva bármelyik csapat információkhoz jusson). Ezután egy ajtón egy másik terembe értünk, ahol ott volt Mishi, Vladimir stb. El sem hitték, hogy engem látnak! Ölelések, puszik, beszélgetés. Természetesen a móka sem maradhatott ki, nevetgéltünk is sokat! Ott volt Mark is, akinek a 2007-es Hungaroring-en sokat köszönhettem, hisz akkor csütörtökön este beengedett a boxba és általa bejárhattam az egész boxutcát, elmehettem Toro Rosso partiba stb. Ő hirtelen nem ismert meg (mivel ő 2007 tavaszán kezdett a Toyotánál) és említettem neki, hogy előtte éven az osztrákokkal engedett be. Így már eszébe jutottam.

Ezután továbbindultunk és egy újabb kis helységben találtam magamat, ahol Rudi volt. Nagyon örült nekem, rögtön tárta is a karját és adott puszit! Vele is jól elbeszélgettem.

Azután jött a csarnok. Majdnem elájultam! Csak azt hajtogattam egyfolytában: „Jó Isten! Ez gyönyörű!” Ismerős arcok mindenütt! Jöttek az alapvető ölelések és puszik! Persze volt egy kis hiányérzetem, mert most csak a csapat fele dolgozott (a többiek szabadságon voltak). Utána jött egy édes pillanat: megláttam Bernd-et! Az ’I love you!’-s Bernd-et! Mikor ő is meglátott, hirtelen megtorpant és tátott szájjal figyelt! Pillanatokig csak álltunk és néztük egymást! Nagyon aranyos volt! J Ő jobban megvolt illetődve, mint én! (Tudni illik, hogy bár Jens-nek köszönhetek mindent 2005 óta és nagyon, de nagyon szeretem, Bernd-et valahogy mégis másképp szeretem, nem tudom ezt elmagyarázni, de…) Majd miután magunkhoz tértünk, nagy és szoros ölelés következett, jó nagy puszikkal. Fogta a két vállamat, mikor kérdezte, hogy én hogy-hogy itt, mi van velem. Majd odament az munkapadhoz, dolgozgatott, beszélgettünk. Közben én kitettem az ajándékokat a munkapad közepére (hihetetlen tisztaság és rend volt). Nézegettem pár fényképet, amik kint voltak az asztalon stb. Utána Jens végigvitt a csarnokon, mondta, hogy itt hét kategóriájú versenysorozat autója épül, majd bementünk egy olyan helyre, ahol csak gumik voltak és tisztították, pakolták őket. Ott rögtön egy nagyon kedves ismerőssel találtam magamat szembe, aki felajánlotta, hogy vezethetem a kint parkoló Toyota Corolla-t, ami Toyotás színekre van fújva (a Német-Nagydíj csütörtökjén Timo Glock azt vezette a pályán). Mindenki benne is lett volna, csak mivel szorított az idő és Jens-nek is folytatnia kellett a munkát, ezért sajnos erre nem volt lehetőség. Utána visszamentünk a csarnok azon részére, ahol az én kis drágáim munkálkodtak, ott még voltam körülbelül 8-10 percet, majd bementem abba a kis szobába, ahova a holmikat tettem le és mosolyogva megszólított Jens főnöke: „Szóval te vagy az a nagy rajongó?!” Vele is jót beszélgettem, nagyon közvetlen volt, mondta, hogy jöhetek máskor is. Utána a cuccaimmal visszamentem a csarnokba búcsúzkodni. Mindenkinek jó nagy puszi, ölelés és sok sikert kívántam a Magyar-Nagydíjra. Elindultam az ajtó felé, majd megálltam. Mondta Jens, hogy „gyere”, de én odasúgtam neki, hogy. „Még egy puszit légyszi!” Rábólintott és szép halkan odafutottam Bernd-hez és megpusziltam. Nem számított rá (nem hallotta, hogy futottam) és úgy elpirult… nagyon édes volt! J Mindenki ujjongott és Jens tapsolt!

Majd át azon a kis szobán, ahol Jens hirtelen megállt és egy hatalmas szatyor ajándékot adott (könyv, sapka, ing, póló, kulcstartó, kisautó). Először nem akartam elfogadni, aztán másodszorra már nem is lehetett nemet mondani, meg bunkóság is lett volna.

Kifele menet mondta Jens, hogy nagyon jól beszélek angolul. Ez jól esett! Én pedig csak azt hajtogattam, hogy: „Megcsináltam! Megcsináltam!” Kiértünk a recepcióra, Jens-től érzékeny búcsút vettem, majd Sabrina hívott nekem egy taxit. Közben odamentem egy hatalmas monitorhoz és játszottam a kerékcserélős játékkal (enyém lett az első húsz hely). J Kijött a marketing vezető is, mondta, hogy nagyon örülnek, hogy élőben is láthatták ki az a nagy magyar rajongó, hogy hogyha én nem én lettem volna, akkor nem mehettem volna be.

Megérkezett a taxi, én pedig mentem. Nehéz volt elhagyni a helyszínt, de hatalmas élményekkel lettem gazdagabb. Boldog voltam!

A városba érve körbenéztem, vásárolgattam, az esti vonattal pedig visszamentem a városomba! Nem hogy aznap, de napokig nem tértem magamhoz, hogy valójában mi is történt velem.

A látogatás élményei illetve a Hungaroring-en szerzett Toyotás második hely nem hagyott nyugodik. A kis szomorúságomat (hogy ki kellett hagynom azt a remek itthoni futamot) bár enyhítette a kölni nap, de mégsem annyira. Így hát eldöntöttem: elmegyek még egyszer!

2008. augusztus 18.-án, hétfőn reggel indult a vonatom. Most nem azon az útvonalon mentem, mint korábban. Odafele Mainz-ban, visszafele pedig Mannheim-ben át kellett szállni. Ez a táj valami fantasztikus volt! Volt egy körülbelül 30-40 kilométeres szakasz, ami a Nacker partján volt. A dombokon egyik vár után ott volt a másik. Nagyon szép volt!

Bár a vonat egy órát késett (gond volt a közlekedéssel aznap), olyan 11 óra fele beértem, gyorsan fogtam egy taxit és mentem a Toyotához. Most sajnos nem tudtam bemenni, mert futam előtti megbeszélés volt. Szóltak Jens-nek és mondták, hogy majd ha végeztek, akkor kijön. Közben kikukucskált Rudi is, mondta, hogy hallotta, hogy eljöttem és kijött megnézni. Hozott egy sapkát is! Rábíztam a Bernd-nek készített születésnapi ajándékcsomagomat.

Míg várakoztam, addig játszottam azon a nagy monitoron. Felajánlottak ebédet, de nem tudtam enni.

Négy óra magasságában szóltak, hogy a megbeszélésnek vége és hogy Jens kint vár majd egy autóban és elvisz. Kérdezem nagy szemekkel: „Tessék?” Kimentem és valóban: már jött is Jens az ezüst színű Audi TT Coupe-val. Megállt, kinyitotta az ajtót (amikor beszálltam a többiek hogy néztek és mosolyogtak) és már mentünk is. Mondja, hogy mivel ő Koblenz-ben lakik, ezért elvisz addig és majd ott felszállok a vonatra. Beleegyeztem, de nem akartam hallani a füleimnek. 107 kilométert mentünk az autópályán, volt amikor 190 km/h-val. Nagyon jól vezet, nem féltem mellette. Beszélgettünk és olyan dolgokat tudtam meg, amiket tényleg csak barátoknak mesél. Egy teljesen másik arcát ismertem meg! Nagyon jó volt valóban megismerni, és nemcsak Toyotás egyenruhában látni.

Koblenz-be érve a vasútállomásnál megálltunk. Kiszálltunk és elmentünk az információhoz. Bár Jens már útközben felhívta őket, azért most itt személyesen is megkérdezte, hogy lehetséges-e, hogy itt szálljak fel a vonatra. A válasz igen volt. Gyorsan visszamentünk a kocsihoz és odaadtam neki az ajándékokat (nagyon tetszett neki). Ő ment is, mivel másnap utaztak Valenciába a hétvégi futam miatt. Fáradt is volt (látni is lehetett rajta és mondta is).

Elbúcsúztunk. Tudta ő is, hogy idén már nem találkozunk többet!

A vonatig volt még három óra, addig én körbenéztem Koblenz-be. Nem betervezett városnézés volt, de jól jött ki a lépés.

Nos… hát így telt el ez a két Toyota látogatásos német napom! Minden percét élveztem és ha tehetném, akkor újraélném mindezt!

Tegnap volt 11 hónapos a jogsim! Az egy éves évfordulót Velencében a karneválon fogom ünnepelni!

Egy hete ilyenkor már javában tolmácsoltam a Super Gold "M" szektoránál. :)

Íme a vasárnapi napom - összegezve! Előfordulhat, hogy a blog a mosoly jeleket J betűvel jelöli.

2007.08.05.: Vasárnap (Futam)
Hajnali négykor keltem az egyik szobatársammal. Megint csak három órát aludtam... :S
Öt órára kiértünk a kapukhoz, hátkor volt a kapunyitás. Mikor a néppel együtt sikerült befutni és elfoglalni a helyet, akkor a plédünkre lepihentem s a másik pléddel betakartam magam, mert nagyon hideg volt.
Hét óra és nyolc óra között a pályamunkások elkezdték takarítani a pályát. Sok traktor, autó, busz közlekedett a pályán. Volt egy biciklis, aki a boxutcába vezető úton tekert. A nép persze azonnal kürtölt s ujjongott. A bringás először fel sem fogta, hogy ez az ováció neki szól, de amikor rájött, integetett. Több sem kellett a rajongóknak... :)
8:50-kor kezdődött a régi Forma-1-es autók versenye. Addig én elkísértem Noémit, hogy megvegye a 25.000 Ft-os Toro Rosso cipőt. Én egy nagy táskát kértem ott s kaptam is. :)
Majd összebarátkoztunk finnekkel. Nagyon aranyosak és közvetlenek voltak, legalább egy órát velük töltöttem. Volt náluk egy nagy finn zászló és egy kis lap, amin egy általuk írt vers szerepelt. Elénekelték egyszer, nagyon megtetszett. Kb. háromszor még elénekelték a kedvemért (néha én is bele dudorásztam). Persze ilyenkor mindenki őket nézte és fényképezte. :) Sakari (a főszőlő, aki mindig kezet csókolt nekem) odaadta a névjegykártyáját.
Búcsúzkodás után én elmentem az „M” szektorhoz, ahol beszélgettem az őrökkel, majd megnéztem a pilóta parádét. Mindenkit nagyon jól lehetett látni, végre nem használtak esernyőt.
A futamig még volt a rajtrács ceremónia, a himnusz stb.
Majd két órát ütött az óra! A tömeg egységként állt fel és feszülten várta, hogy kialudjanak a piros lámpák. Ez megtörtént, a 22. Magyar-Nagydíj pedig kezdetét vette. A rajt mindenki számára sima volt, most R.Schumacher sem aludt be.
Az első kerékcserékig Alonso nem tudott mit kezdeni az előtte haladó RS-el. Massa is elveszette a fonalat a magyar pályán, csak a 14. lett!
Íme a 2007-es Hungaroring eredmények:
1. Lewis Hamilton                      McLaren Mercedes
2. Kimi Raikkönen                      Ferrari
3. Nick Heidfeld                       BMW-Sauber
4. Fernando Alonso                   McLaren Mercedes
5. Robert Kubica                       BMW-Sauber
6. Ralf Schumacher                  Toyota
A futam vége előtt öt körrel elmentem a híd előtti kapuhoz, hogy onnan letudjak futni a pályára, a dobogó alá. Már akkor rengetegen voltak. Mikor megnyitották a kapukat, akkor mindenki rohant lefele. Kicsit nehéz volt a táskám, de bírtam a tempót. Miután sikeresen készítettem fotót a boldog dobogósokról, gyorsan leparkoltam a Toyota box elé. Odajött hozzám Gianni, adott két nagy puszit, én pedig gratuláltam a 6. helyhez. Majd elkezdtek pakolni. Én a látványtól s a tudattól, hogy csak egy év múlva látom őket viszont, akkora sírógörcsöt kaptam, mint még soha! Zokogtam! Az tette be a kaput nálam, amikor Jens pakolás közben rám nézett s egy akkorát kacsintott, mint még soha! Na akkor még jobban bőgtem! Pár perccel később odajött hozzám Bernd és megsimogatta a könnyes arcomat. Egy árva szót nem szólt, csak a tenyerét hozzásimította az arcomhoz és mélyen a szemembe nézett. Ez annyira helyre tett... nem hagytam abba a sírást, sőt... de nagyon jól esett, mert abban a mozdulatban illetve pillantásban éreztem a szeretetet. Nagyon jól esett!
Ők is látták rajtam az igaz szeretetet és hűséges és én is viszont éreztem!
Alig bírtam otthagyni őket! Integettek és köszöntek. Szép búcsú volt!
Utána vissza kellett mennünk a standokhoz, a pályán nem maradhattunk. :( Idén nem tudtam bemenni a boxba futam után, de valahogy nem voltam csalódott (annyira bennem volt még a csütörtök).
Újra találkoztam a németekkel, akikkel elmentem a kempingbe. Aztán vissza a szállásra...

Nos...így telt számomra ez a pár nap! Nagyon jól éreztem magam, tele vagyok szebbnél szebb emlékekkel. Sok új barátságot kötöttem, sok új embert ismertem meg.

1 hete ilyenkor a 22. Magyar-Nagydíj időmérő edzését várta a világ, én élőben.

Íme a szombati nap kis összefoglalója (az én szemszögemből).   (Néha a mosolyjelet J betűvel jelöli)

2007.08.04.: Szombat (Időmérő edzés)

Reggel nyolc óra körül értünk ki a pályára. Lepakoltunk és fele brigád elment sétálni, nézelődni. Én addig elmentem a Super Gold „M” szektorához, ahol az őrökkel beszélgettem. Mondta az egyik, hogy menjek az álló részre és beszéljek németekkel, akik a Super Gold-ban szeretnék végignézni az időmérőt, vagy másnap a futamot. Mikor elindultam körutamra, nem gondoltam volna, hogy mindenhol magyarokba botlok. :) Voltak olyanok, akiknek nem volt annyi pénzük, de voltak olyanok, akik fontolóra vették a dolgot.
Majd visszatértem és leültem egy székre, hogy a szabadedzést meg tudjam nézni. A Toyoták számára ez nagyon jó kis edzést volt. A szememet is tudtam legeltetni, hisz beláttam a Toyota boxba. :) A szabadedzés végén láttam J.Trulli-t elhaladni a boxutcában, sisak nélkül.
A Forma-1 után Porshe Super Kupa időmérő következett, amit én nem néztem meg. Helyette a Noémival elmentünk sétálni, fényképezkedni és újra kipróbálni azt a Bridgestone-os szimulátort. A Toyota Shop-ban vettem egy kis Toyotás zászlót (1.800 Ft), de csak egy bizonyos eladó sráctól voltam hajlandó megvenni, aki ajándékba még két darab kitűzőt is adott. :)  A Toro Rosso Shop-ban láttunk egy olyan aranyozott cipőt, amit Liuzzi hord. Bent volt egy üveggömbben, ami meg egy F1-es kerékbe volt belerakva. Igen ám, de ez a kis üvegtartó könnyen kicsúsztatható volt. Kb. fél óráig ott sündörögtünk mellette és azt néztünk, hogy hogyan tudnánk elvinni. Végül abbahagytuk a próbálkozást. Lassan készülődtünk az időmérőre, mikor megláttunk egy csoport Toyota rajongót. Nagyon szép látvány volt, igen megörültem! Készítettünk pár fotót s beszélgettem velük. Mint kiderült; ők a Panasonic-nál dolgoznak (fel is csillant a szemük a fényképezőgépem láttán).
Mentem a tribünöm fele, mikor találkoztam azzal a finn TV riporterrel, akivel előző nap. Beszélgettünk egy kicsit, mikor észrevette Mika Salo-t az emeleten. Mondta, hogy interjút szeretne vele készíteni. Megkértem rá, hogy a füzetemet vigye magával s írassa alá. Volt oly kedves és megette nekem ezt a szívességet! Addig én készítettem egy fotót a volt Toyotás pilótáról.
Majd jött az időmérő edzés. Egy kissé zavaros és eseménydús volt. Először is egy vicces dolog történt; Raikkönen egy körrel tovább maradt kint, mint ami elő volt neki írva és kifogyott a benzin a tankjából. A boxutca végén leállt, a Ferrari szerelők pedig futottak utána. :) A nép őrjöngött, fergeteges volt a hangulat!
Aztán az időmérő vége felé egy döbbenetes dolog történt. F.Alonso az utolsó kerékcseréjét végezte, mikor L.Hamilton megérkezett mögé. A spanyol feltartotta az ifjú brit pilótát, aki ennek eredményeképpen nem tudott még egy gyors kört futni, így Alonso simán megszerezte a pole pozíciót. Ebből persze rögtön nagy botrány lett, Alonso csapatutasításra fogta a dolgot.
A Ferrari-k eredménye megoszlott. Míg Raikkönen bejutott az első tízbe, addig F.Massa nem. A Toyoták jól szerepeltek; R.Schumacher a 6. lett (Alonso öthelyes büntetését követően előrébb került egy hellyel), J.Trulli pedig a 9. helyet csípte el. :)
16:00-tól GP2 időmérő edzés volt, amit nem kísértem figyelemmel. Helyette őrült németekkel beszélgettem, szórakoztam. Nagyon jól éreztem magam! Hogy milyen lükék azok az emberek?!? De pont ez volt a jó benne! Eszméletlen dolgokat csináltak. Mindenki őket figyelte és fényképezte. :) Az egyik megadta az e-mail címét, hogy küldjem át a képeket.
Közben Mika Salo-t láttam lejönni a lépcsőn. Megköszöntem neki az aláírást (csak nekem adott, a füzetemet ő dobta le, ezért megint a középpontba kerültem) és ő csak annyit felelt erre, hogy: „No problem! No problem!”.
Majd a Toro Rosso Shop-nál várakoztunk, mert Liuzzi és Vettel érkezését vártuk. Én voltam az első, aki Vettel-től kapott autogrammot. Kaptam tőle egyet a füzetembe, kettőt pedig Red Bull-os kiskönyvekre. Aztán jött Tonio, aki szintén közvetlen volt.
Kb. fél órával később (amikor már búcsúzkodtam a németektől), látom, hogy jön Liuzzi egy Toro Rosso-s emberkével. Döbbenet volt, hogy senki nincs körülötte, egy rajongó sem zargatja. Én kaptam a dologra és készítettünk egy közös képet. :) Nagyon aranyos volt. 
Ezután nem sokkal hazamentünk, mert 20:30-ra vissza akartunk érni az Omega koncertre. Vacsora után el is indultunk, én bementem megnézni a V10 (Eddie Jordan volt F1 csapatfőnök) első számát, de nem tetszett annyira, így elmentem. Meglátogattam a P Kempingben a lépcsőház szomszédomat, akivel grilleztünk, beszélgettünk. Kb. hajnali fél egyig náluk voltam, már majdnem szétfagytam, simán eltudtam volna aludni is. De a legnagyobb bajom az volt, hogy nagyon elfáradt a lábam és fájt is. Tudtam, hogy Kerepesről Mogyoródra nem bírnám, így a taxi árak felől érdeklődtem, de csak elkeseredtem a tarifák hallatán. Így a végső választás a polgárőrség volt. Ők ingyen és bérmentve hazavittek, nagyon rendesek voltak.

1 hete ilyenkor már a szabadedzést néztem (a Super Gold-ban -> ingyen jeggyel)!

Íme az élménybeszámolóm a pénteki napról. Ebben is lehetnek nyelvhelyességi hibák illetve itt is jelölheti a mosolyt egy J betű.

2007.08.03.: Péntek (Szabadedzések)
Nagyon korán keltünk ahhoz, hogy a lehető legjobb helyet tudjuk elfoglalni a domboldalon (annak ellenére, hogy kis csapatunkból két embernek Super Gold jegye volt). Az első szabadedzés előtt elmentünk körbenézni, én kipróbáltam a Toyota szimulátort (eredményt inkább nem közlök), majd elindultam a Super Gold fele, hogy ismerős őröket keressek. Egyre rá is találtam, le is fixáltam vele a hétvégét. Majd beültem a tribünbe s vártam, hogy egy év után újból hallhassam azt a hangot, amire oly sokat vártam, amiért érdemes volt dolgoznom! A motorok felbőgtek, a zöld lámpa kigyúlt. Kezdetét vette a 22. Magyar-Nagydíj!
A másfél órás tesztet szinte végig fényképeztem. :) Miután vége lett, elhagytam a tribünt (nem vártam meg a déli GP2 edzést). A Toyota Shop-hoz igyekeztem, mert 12:30-ra egy ’Toyota Fan Tali’-t szerveztem. Közben összefutottam egy nagy Toyota rajongó lánnyal, akivel az egész hétvége folyamán sokat lógtam együtt, sok jó dolgot éltünk át. Még a tervezett találkozó előtt szóltunk szembejövő rajongóknak, hogy jöjjenek a megadott időpontban a megadott helyre, ha érdekli őket a dolog. Utána leültünk a Toyota Shop lépcsőére (ahonnan rendszerint felkeltettek minket, de mi mindig visszaültünk) és vártuk az embereket! Nagy bánatunkra kevesen jöttek (az ígéretek ellenére). :S Beszélgettünk egy kicsit, inkább csak engem kérdezgettek, hogy mégis hogy lettem ekkora fan, hogy tudtam mindazokat elérni, amiket a Toyota csapatnál éltem át. Amikor már búcsúzkodtunk, akkor odajött hozzám a csütörtökön megismert osztrák Toyota rajongó és a kezembe nyomott egy péntekre szóló Super Gold jegyet. :) Csak úgy! :) Én azt a jegyet odaadtam annak a lánynak, akivel együtt szerveztünk a találkozót. Nagyon örült neki, látszott rajta a boldogság és a hála.
Mindezek után együtt mentünk vissza a Super Gold-hoz, de Noémi jegye a „G” szektorba szólt, én pedig az „M” szektornál találtam rá az ismerős őrökre. Így megtudtuk oldani, hogy Noémi bemegy a saját kapujánál, de bent odajön hozzám. A délután kettő órakor kezdődő szabadedzést tehát sikerült együtt végignéznünk, pont a Toyota boxra rálátva. :) Azt sem tudtuk, hogy merre figyeljünk, hisz a kivetítő pont velünk szemben volt, Ralf Schumacher boxába pont beláttunk ... De nálam volt egy kis gond; annyira fáradt voltam a csupán három órás alvás miatt, hogy a szabadedzést nézve majdnem leragadtak a szemeim. :) A Forma-1 után GP2 és Porsche Super kupa edzés következett, de mi csak pihentünk a székeken (el is feküdtünk, amiért persze szóltak). Majd elmentünk sétálni, közben kipróbáltunk azt a szimulátort, amin a biztonsági öv használatát tették elsődlegessé. Először mindketten féltünk tőle, de utána sem röhögtünk rajta – nagyot dobott.
Mindezek után különváltunk s hazamentünk. A szálláson persze élménybeszámolót tartottam a szobatársaimnak. :)

Fantasztikus volt az idei Magyar-Nagydíj! Már most visszavágyódom!
Eszméletlen, hogy miket éltem át! Főleg a csütörtöki nap volt nagyon cool!

Itt van egy kis élménybeszámoló, bocsi, ha van benne hiba. (Néha a mosoly jelet egy J betűvel jelöli)

2007.08.02.: Csütörtök (Boxlátogatás)
10:00-kor indult a buszunk Mogyoród-ra. Kb. háromnegyed órás út után elfoglaltuk a szállást, megebédeltünk, aztán mentünk a főkapuhoz helyet foglalni, hogy elsőként érjünk be a boxutcába. A várakozás alatt sok ismerőssel találkoztam.
Mikor beengedték a népet, mindenki eszeveszettül rohant (én is – bár nem a nép vitt). Gyorsan készítettem minden boxról egy-két fotót, aztán leparkoltam a Toyota elé. Először Don Rico-val találkoztam, aki nagyot köszönt s jelezte, hogy most nem igazán tudok bemenni – ekkor megállt a szívem. Aztán jött a magyar Christian Matyas, aki beengedett. Mindenki nagy öleléssel s puszival üdvözölt – már aki tavalyról ismert, hisz rengeteg új szerelő van. Gianni-nak vittem egy kis ajándékot (kinyomtattam az MSN-es beszélgetéseket). Aztán Bernd-nek adtam egy lapot, amin a nagy kérésem volt rajt. Ő nem tudott segíteni, ezért tovább adta Mark-nak, aki meg Don Rico apukájának adta át. No ... ő volt az én emberem. J A kérésem úgy szólt, hogy a Toyota bemutatóján az autóban én szeretnék ülni. Mondta, hogy ez nem lehetséges, mert meg kell tanulnom fékezni illetve gázt adni. Mondtam neki, hogy még van egy óra, még betaníthatnak, de ő azt mondta, hogy az kevés rá. Ezért felajánlotta, hogy a bemutató után már nyugodtan beülhetek.
Ezután én visszamentem a boxba, ahol beszélgettem a szerelőkkel. Aztán valahogy kikeveredtem a kamionok mellé, ahol megpillantottam Ralf Schumacher-t. J Gyorsan utána eredtem, kértem tőle autogrammot s telefonálás közben lefényképeztem. Húúú ... ami ezután jött ... azt hittem, hogy mindennek vége! Míg Ralf a füzetemet dedikálta, addig jöttel az ellenőrök utánam s a jegyemet kérték, de nekem nem volt megfelelő jegyem s mondták, hogy térjek vissza a többi látogató közé (a kordon másik oldalára). Christian Matyas vett védelme alá, aki mondta, hogy azért egy-két percig tényleg menjek ki, aztán majd visszajöhetek. Én vissza is mentem, csak arra nem számítottam, hogy Chris egy egy millió forintos pit pass kártyával tér vissza, ami mindennemű boxhelységbe bebocsájtást ad. J Nagyon meglepődtem. Utána beszéltem Bernd-del, hogy van két lány, akik nagyon szeretik a Toyoták s szeretnének bejönni. Be is lettek engedve, beleülhettek Jarno Trulli autójába (ahogy én is), kaptak kis noteszokat, kulcstartót, az egyik csajszi még egy pólót is. Nekünk kettőnknek póló nem jutott, de így sem szomorkodtunk. :) Aztán elmentünk üdítőt inni, ott beszélgettünk Bernd-del s a német szerelő egyik mondatának a hangzása olyan volt, mintha azt mondta volna magyarul, hogy: kell egy nő! No ... nekem több sem kellett, egész estig ezzel szekáltam szegény Bernd-et. J Kínjában már csak mosolyogni tudott s egyszer egy mondatomra véletlenül azt mondta, hogy „Ok!” ... nagy röhej tört ki. J Ezután a két lánynak ki kellett mennie, egyedül maradtam bent, de nem unatkoztam. Majd jött a bemutató előtti „kupaktanács”, amin én nem vehettem részt. Addig azzal foglaltam le magam, hogy mindent lefényképeztem, ami a Toyotával kapcsolatos. Épp a kordon közelében voltam, mikor szinte mindenki megkérdezi tőlem, hogy hogy-hogy bejutottam, meg hogy szerezzek egy autogrammot Ralf Schumacher-től egy pólóért cserébe. Sokan kérték, hogy fényképezzem le a boxot beljebbről, de én nem tettem (nem lett volna fer, hogy meg sem kérdem a csapattagokat s úgy csinálok képeket). Sokan benyúlkáltak, hogy elérjenek enegem s már a biztonsági őröknek meg kellett védeniük az ilyenektől. Kissé olyan volt, mintha egy fontos/híres ember lennék ott, valamelyest élveztem is, hisz nem mindennap kerül az ember ilyen helyzetbe! :)
Pár perccel később odajött mellém egy paddock-os jeggyel rendelkező úriember, aki kérdezte, hogy én vagyok-e az, akiről az egész boxutca beszél, hogy bent vagyok a Toyotánál. Bemutatkozott (mint kiderült; ő a Formula Magazin egyik főszerkesztője) s elmesélte kellemes tapasztalatait a Toyota csapattal szemben. Megadta névjegykártyán az elérhetőségét.
Közben Nick Heidfeld tiszteletét tette a közönség előtt. Sikerült tőle két autogrammot kérnem!
Aztán megjöttek a fiúk is, pakolásztak, előkészítettek mindent a bemutatóra. Én ekkor kimentem a kordon mögé, mert onnan jobb képeket lehetett csinálni.
A bemutató után szólt Don Rico apukája, hogy akkor üljek bele az autóba. Minden néző csak ámult és értetlenkedett, én meg büszkén ültem bele a T-Car-ba. :)
Ezután még bent voltam a boxban, lefényképeztek Ralf Schumacher illetve Jarno Trulli sisakjaival is.
Az óra lassan hét órát ütött, vagyis eljött a búcsúzkodás ideje! Mindenkitől / mindenkinek nagy puszi és ölelés.
A kordon átmászása után valamiért a Ferrari boksz fele vettem az irányt. Ekkor láttam, hogy szemben jönnek a biztonsági őrök, terelik ki a népet. Így tehát visszafordultam s amikor a Toyota box előtt haladtam el, akkor észrevettem, hogy egy szerelő beenged négy külföldi Toyota rajongót. Ekkor megkérdeztem, hogy: „És én?”, erre fel beengedett engem is. J Na ... ez volt nagy durranás! Minden motorhome-ot, kamiont lefényképeztem, a Toyota motorhome-ot belülről is sikerült lekapnom (pont akkor vacsoráztak a szerelők) majd azzal a négy rajongóval leültünk a BMW-Sauber motorhome-jának kilógó padjára s beszélgettünk. Ekkor tudtuk meg, hogy a Toro Rosso motorhome-ban parti lesz. Mikor elindultunk a „zene” irányába, akkor elhaladtunk a Toyota kamionok előtt s Christian pont pakolt. Amikor meglátott akkorát nézett! Én meg vissza. :)
Aztán elindultunk a partira. Sokan voltak, de más csapatból is. Az étel-ital fogyasztás korlátlan volt (és ingyenes). Én három koktélt (ananász, menta, ananász + fekete ribizli) ittam és egy lencseszószban sült csirkemell valamit ettem. Picit szokatlan íze volt, de finom volt.
Kb. háromnegyed tízkor megérkezett a nagy parti arc, Vitantonio Liuzzi. Készítettem róla egy fényképet s kaptam tőle egy aláírást is.
A bulin találkoztam Frankl Andrással, az ő legjobb F1-es barátjával Lattunedav Pasquelle-vel, Czollner Gyulával, Szujó Zoltánnal, Sebestyén Balázzsal.
Majd elindultam megkeresni a mosdót, de csak Vettel és Liuzzi szobáját találtam meg (nyitott ajtóval).
Tizenegy órakor hagytam el a helyszínt. Nagyon jól éreztem magam ott. Az a bőség s gazdagság, ami ezt a világot jellemezte ...

3 éve ezen a napon (2005.07.28.) 16:13-kor engedett be Jens a Toyota boxba, s ezzel megváltoztatta az életemet! Rengeteg ajándékot kaptam tőlük (közel 65.000 Forint értékben)!

A 3 éves baratság alatt nagyon sok minden történt, jobban kiismertem a csapattagokat (ők is engem), a munkájukat, a felelősségüket!
Az utóbbi egy évben mégszorosabb lett egy-két taggal a kapcsolatom, MSN-en is beszélgettünk.
A kölni bázissal folyamatos kommunikációban vagyok, akik a 2006-os Magyar-Nagydíj után kikiálltottak a 'Leghűségesebb Magyar Toyota Fan'-nak!!!

Idén is szeretnék olyan ember lenni köztük, aki érzékelteti, hogy a rossz eredmények ellenére sokan szeretik őket s sokan hisznek a javulásban. S én jóban-rosszban velük vagyok, és akkor is ott leszek, amikor beindul a gépezet, amikor azt érezni, hogy érdemes volt ennyit várni!
Én nem leszek olyan, hogy ha rosszul megy nekik, akkor elhagyom őket! Olyan sem leszek, aki csak akkor kezd el nekik szurkolni, amikor hozzák a jó formájukat s az hosszabb távra is kivitelezhető lesz... Neeem! Én most is velük vagyok, amikor érezni rajtuk, hogy a rajongók szeretete marasztalja őket az F1-ben! Én most is velük vagyok, amikor lehetetlenné válik a helyzet, amikor kudarc, kudarc után jön! Nem érdekel, csak az, hogy érezzék a támogatásomat!! 
Rám mindig számíthatnak, soha nem hagyom el őket, tiszta szívemből szeretem ezt a csapatot s egy az egyetlen biztos dolog van az életemben! Mert ezt a szeretetet visszakapom! Ha még csak közvetve is, de visszakapom...

Kedden - vagyis 3 nap múlva utazok fel Budapestre!
Szerdán a Westend-be megyek, mert Toyota Road Show lesz.
Csütörtökön de. (11:00) utcai F1-es "parádé" lesz, amit én nem látok, mert akkor foglaljuk el a mogyoródi szállásunkat (kivettünk egy házat). Du. (16:00) meg a várva várt boxlátogatás lesz! Ha akkor valaki zavarni mer (akár telón, akár máshogy), azt kinyírom!!!
Pénteken 2 szabadedzés is lesz (amik már másfél órásak) s 12:30-kor lesz a Toyota Shop előtt az általam szervezett Toyota Fan Tali.
Szombaton, vagyis 1 hét múlva de. edzés lesz, du. ilyenkor meg már az időmérő edzést kuksolom (élőben s kivetítőről)!
Vasárnap du. (14:00) pedig jöhet a 70 körös 22. Magyar-Nagydíj!!!

Csupán annyi hozzáfűznivalóm van, hogy: Go Toyota!
Ja...és hogy gondoljatok rám (nem lesz nehéz), no és persze szorítsatok, hogy minden simán menjen!